ÁLLAMÜGYÉSZ [m-ü] főnév
1. (jogtudomány, 1945 előtt) Az állami büntető igény képviselője és a törvényesség őre. □ Tessék a végiratot leírni a jegyzőkönyvbe, a többi az államügyész gondja leend. (Jókai Mór) Az államügyész kénytelen volt meghátrálni. (Tolnai Lajos)
2. (jogtudomány, 1945 után) Ügyész (1).
államügyészi; államügyészség.