ÁMÍTÁS főnév -t, (-ok), -a
Az ámít igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilatkozás.
A sok ígérgetés, ámítás végül megbosszulta magát. Ámítás volt minden szava. (
tréfás)
Nem csalás, nem ámítás!: való igaz, el lehet hinni. □ Még egyéb kérésem teljesítését is ígérte, de
csak ámítás volt, miről utóbb meggyőződtem. (Táncsics Mihály) || a. Ennek eredménye; ámító szavak, beszéd.
Amit mond, az csak ámítás.