ÁLTALVETŐ melléknév és főnév -t, -je [e] átalvető (
népies)
Olyan (kettős tarisznya v. közepén átkötött zsák), amelyet úgy hordanak, hogy egyik fele elül, másik hátul lóg, v. az állat hátán átvetik. □ De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. | Az öreg csodálta: "ejnye! hogy a kőben Fútta úgy meg a szél az átalvetőben!" (Arany János) Ocskay átalvető zsákba tömhette a drágaköves ékszereket. (Jókai Mór)