ÁGBOG főnév (többnyire mindkét tagot külön ragozzuk) ágat-bogot, (ritk.) ágbogok, ága-boga v. ágboga, ágát-bogát, ága-bogát v. ágbogát (rendsz. birtokos. alakban; ragtalan alakban ritk.)
- 1. Fának, bokornak sokfelé elágazó, girbe-görbe ága, ill. ilyen ágak kusza sűrűsége, szövevénye. □ Szeretőm, szeretőm
Mét [= mért] nem termöttél vót fűzfa ágabogán. (népköltés) Egy kis csalit
zöld ágbogain keresztül fúrva magamat, egy sík mezőre értem. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Sokágú (szarvas)agancs. □ Csudafiu szarvasnak Ezer ága-boga, Ezer mise gyertya. (népköltés) Elmeséltette magának
a sötét völgyi berket, hová a szarvasok járnak ágbogaikat elhányni. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vmely tárgynak sokágú v. tekervényes, görcsös kiágazása, nyúlványa. □ A piros korall ágboga sziklakemény. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben) <Vmely bonyolult, szétágazó kérdésben, ügyben, ismeretanyagban> egy részlet; vminek a csínja-bínja. Az ügy minden ága-bogában járatos, otthon van. Ismeri a dolog minden ága-bogát. Nem gondolta végig a kérdés sok ága-bogát.
- ágbogú.