Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁGÁL tárgyatlan ige -t, -jon (választékos, rosszalló)
  • 1. <Kül. beszéd közben> széles, heves kézmozdulatokat, taglejtéseket végez; hadonászik, gesztikulál. Ki ágál ott? □ Rettentőn ágál a kezeivel, s kézzel-lábbal igyekszik magát megértetni tótul. (Mikszáth Kálmán) || a. <Szónok v. színész> hamis pátoszból eredő széles, mesterkélt taglejtéseket végezve beszél, szaval, játszik. Kiállt a rivalda elé, s ott ágált. □ Csak a bukás várt … Reménytelen minek ágálok én? | Az előadásnak rég vége van. (Tóth Árpád) És annyi színész ágál nappal, este … (Juhász Gyula)
  • 2. Izgága, kötekedő v. szenvedélyesen támadó hangnemben, lármásan, erőszakosan viselkedik, vitat vmit. Maradj már békén, ne ágálj annyit! Hiába ágálsz, nem ijedünk meg tőled. || a. Ilyen hangnemben, modorban izgat, lázít vminek az érdekében v. vmi ellen. Leginkább ő ágált a terv ellen. □ A magyar százfelé dacolt, Szívós és bolond erejével, Szép erejével, Mely szabadra tört, ágált mégis. (Ady Endre)
  • ágálás; ágáló.