Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (kissé választékos) Emberi arc, kül. mint vmely érzelem, indulat testi v. lelki állapot kifejezője; arckifejezés; kép (4). Ártatlan, farizeus, gyanús, ijesztő, kétségbeesett, nyájas, sanyarú, siralmas, szelíd, torzonborz, vad, vidám ábrázat; jó, becsületes ábrázata van; csupa piszok, ránc az ábrázata; → megnyúlik az ábrázata. (túlzó) Nincs emberi ábrázata v. nincs rajta emberi ábrázat: <betegség, indulat v. más ok miatt> egészen eltorzult az arca; → betolja az ábrázatát vhova v. vkihez; vmilyen ábrázatot → vág (vmihez). Elfedi, elfordítja ábrázatát. Ábrázatát ragya verte ki. Feldúlt ábrázattal rohant be. □ Tiszta szeme s ábrázatja. (Faludi Ferenc) Halvány is, piros is volt az ábrázatja, Mert bánat és öröm osztozának rajta. (Arany János) A múltkor bemutatnak nekem egy dragonyoskadétot, gyanús ábrázata volt. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben, költői) Vminek külseje, megjelenési formája. □ Vidul a föld ábrázatja. (Tompa Mihály) A királyné vizsegrádi háza | öltözött mély gyászba. | Ottan a csillámló fejedelmi pompa Büszke ábrázatját feketébe vonta. (Arany János)
2. (régies) Vminek ábrázolása, képe, képmása, hasonmása. □ Tart vala lágy iratos szövevényt [= szövetet] betekerve kezében, Melynek egyik lapján A boldogságnak vidor ábrázatjai tűntek. (Vörösmarty Mihály)
ábrázatú.