Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Olyan személy v. ritk. állat>, aki v. amely alvás után vágyódik, v. az elalvás küszöbén van. Álmos gyerek; álmos virrasztók; álmos vagyok. Ha álmos vagy, aludj! Ez a kutya álmos. □ Álmos a csaplárunk: igyuk meg a borát! (Arany János) Álmos, négy órát sok, ha aludt éjszaka. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <személy v. állat>, aki, amely sok alvásra hajlamos; aluszékony. Álmos ember, macska.
2. Ilyen személyre v. állatra jellemző. Álmos hang. Álmosan dörzsöli a szemét. Reggel álmosan bőg a marha. □ Ébred a lány, s érez ajkán Hőt, s pirúlást álmos arcán. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Alvásra késztető <jelenség, dolog>. Álmos idő, város, vidék. □ Csöndes, álmos az éjszaka. (Arany János) Kis állomás az álmos őszben (Juhász Gyula) Álmos levegő nehezedett mindenre. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Lassú, vontatott, nehezen mozduló, tétlenkedő <cselekvés, eljárás, magatartás>. Álmos beszéd, játék. Az ügyeket álmosan intézi. A játékosok álmosan mozogtak. □ Te álmos, szegény Magyarország, Vajjon vagy-e és mink vagyunk? (Ady Endre)