ÁLLVÁNY főnév -t, -ok, -a
Általában lábakon álló, vkinek, vminek tartására való szerkezet.
- 1. (építészet) <Új építkezésekkor, régi épületek javításakor> fából, újabban gyakran fémcsövekből készült, ideiglenes tartószerkezet, melyen állva a munkások dolgoznak. Ácsolt állvány: faragott gerendákból készült á.; létrás állvány: olyan á., amelynek deszkáit létrák tartják; → lógó állvány. Az állványon dolgozik. Fölállítják, lebontják, leszedik az állványokat. Egy építőmunkás lezuhant az állványról. □ Sárban, mezítláb és permeteg alatt az állványokra téglát, meszet hordok. (Kemény Zsigmond) Jöttek malterral, kalánnal, | téglával és
| fából nagy állványokat eszkábáltak. (Babits Mihály)
- 2. A harang felfüggesztésére haszn., állandó tartószerkezet; harangállvány, harangláb. □ A harangok megolvadva hullottak alá egyenkint égő állványukról. (Jókai Mór) Bömbölt a születő, szörnyü hang, |
járt a két harang, |
a porzó állvány, vas, gerenda, kő, | minden rezgett. (Szabó Lőrinc)
- 3. Lábon álló, rekeszes polc, edények, virágcserepek, iratok, könyvek, szerszámok elhelyezésére. Tedd az állványra a könyvet! Leemelte az állványról a lábast. Arrébb tolta az iratokkal teli állványt.
- 4. (műszaki nyelv) Magasan elhelyezett, szerszámgépek (fúrógép, köszörűgép), csapágyak tartására haszn. szerkezet.
- 5. Különféle tárgyak megtámasztására, ideiglenes erősítésére haszn., egy v. több lábon álló tartószerkezet. Fényképező állvány. Rátette a fényképező gépet, a vásznat, a kottát stb. az állványra.
- 6. Kisebb szobrok alá helyezett tartóoszlopocska.
- 7. (régies) Emelvény. □ A nép letakarodik az állványról. (Madách Imre) Ott állandsz ezüst állványon az ujjongó nép előtt. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): deszkaállvány; festőállvány; kottaállvány; könyvállvány; létraállvány; szedőállvány; szerelőállvány; virágállvány.
- állványka; állványos.