ÁLLONG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ni v. -ani (
régies)
<Személy> egy helyen tétlenül, ácsorogva, vesztegelve áll; álldogál. □ Ok nélkül nem állonganál itt
(Kemény Zsigmond) A két asszony
sírva remegve állongott az ablaknál. (Gárdonyi Géza) || a. (
elavult) <Dolog> mozdulatlanul áll. □ [Az asztalon] különféle színű orvosságos üvegek állongtak. (Jókai Mór) A rózsafák még barna szalmabundáikban állongtak a kertben. (Krúdy Gyula)