Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁLLÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév I. Általában olyan <személy v. dolog>, aki, amely áll.
  • 1. (rendsz. határozóval) Olyan <ember, állat>, aki, amely testsúlyával többé-kevésbé kiegyenesített, függőleges lábára nehezedve nem mozdul helyéről. A kályha mellett álló gyerek; a legelőn álló tehén. Átadta helyét egy álló asszonynak. □ Amikor megdöccent a vonat, a perronon álló unokaöccséhez fordult. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <növény>, amely gyökerét a földbe mélyesztve szárával, törzsével felfelé emelkedik. A ház előtt álló eperfa. || b. olyan <tárgy, építmény, felszíni alakulat>, amely vmely alapon felfelé magasodva egy helyben van. A szoba közepén álló asztal; a főtéren álló templom. || c. Vhova álló: felálló, kiálló, odaálló, ráálló <személy, dolog>. Az asztalra, a padra, a székre álló gyerek; a ház elé álló kocsi; a nyilvánosság elé álló író; a fejére álló artista; a talpra álló kisgyerek.
  • 2. Egy helyben (tétlenül) veszteglő <élőlény, jármű>. A sarokban álló gyerek; egész nap az istállóban álló lovak; a garázsban álló autó. || a. Nem működő <gép, készülék, alkatrész>. Álló kerék, malom, óra. □ Az én torkom álló malom: Úgy őröl, ha meglocsolom. (Petőfi Sándor) || b. Olyan, amely nem mozdul. A völgyekben vastagon álló köd. || c. Rögzített helyzetben levő. Álló csiga.
  • 3. Vkinek a nevén álló: olyan, amely vkinek a nevére van írva. A feleség nevén álló birtok.
  • 4. Érvényes <igazság, ítélet>. A vitán felül álló tétel; a rátok is álló megállapítás.
  • 5. Vmiből álló: vmely anyag(ok)ból, ill. bizonyos elemekből összetett. Nitrogénből és oxigénből álló vegyület. Három kötetből álló regény. || a. Vmiben v. vmiből álló: vmiben lényege szerint megnyilvánuló. A szerep alakításában álló művészet; az áldozatok vállalásából álló hazaszeretet.
  • 6. Előtte álló: olyan <munka, kérdés>, amely feladatként előtte van. Az előtte álló probléma.
  • 7. Vhogyan álló: vmely állapotban, helyzetben levő. A gyermek sírásra álló szája; a nyitva álló ajtó; a lángokban álló város; a küszöbön álló esemény; a jól álló mérkőzés; a bukásra álló diák. || a. Vhogyan álló: olyan <ruha, ruhadarab>, amely szabásánál fogva vhogyan illik vkinek az alakjára, vhogyan mutat rajta. Jól, pompásan, szépen álló ruha. || b. Vkivel, vmivel vhogyan álló: olyan, aki vmilyen viszonyban van vkivel, vmivel. Vkivel barátságban, kapcsolatban, harcban, hadilábon álló ember.
  • 8. Vki mellett, mögött, oldalán, pártján álló: vkit pártoló, védelmező.
  • 9. Vmely adott szót, ígéretet nehézségek ellenére is megtartó <személy>. Esküjét, fogadalmát, ígéretét álló személy. || a. Bosszút álló: bosszúját kielégítő.
  • 10. Vhova, vminek álló: vmely foglalkozást kezdő, vmely pályára lépő <személy>; beálló. Katonának álló ifjú; munkába álló dolgozó; szolgálatba álló háztartási alkalmazott. || a. Vkik közé álló: vmely csapathoz, közösséghez csatlakozó <személy>. A színészek közé álló diák. || b. Vkibe v. vmijébe álló: vkiben v. vmely testrészében hirtelen kezdődő <fájdalmas v. kellemetlen érzés>. A hátába álló nyilallás. || c. Vkivel szóba álló: vkivel beszélgetést kezdő <személy>.
  • 11. Vkin álló: vkitől függő <döntés>. Az apán álló döntés; a rajta álló választás.
  • II. 1. Olyan <hely, helyzet>, amely(b)en áll vki, vmi. Álló helyzet. Egy álló helyében elaludt.Álló helyébőlnem tudták kimozdítani.
  • 2. Olyan <betű, írás>, amelynek jellegét a többé-kevésbé függőleges vonalak adják meg. Álló írással ír.
  • 3. Hosszan tartó, állandó jellegű. (régies) Álló adósság: hosszabb időtartam alatt törlesztendő v. törlesztési kötelezettség nélkül felvett kölcsön, államadósság; (fényképészet) álló hívás: zárt edényben, lassú, hosszabb ideig tartó előhívás; (régies) álló hadsereg: állandó h.; (nyomdászat) álló szedés; (régies) álló tábor: hosszabb időre létesített t. □ Felette sajnos, hogy ily rendszer például 1715-ben, mikor az álló katonaság kapott lábra honunkban, nem vált törvénnyé. (Széchenyi István) || a. (közgazdaságtan) Álló eszköz: vmely vállalat, intézmény, üzem leltárában szereplő és a termelésben részt vevő e., amely kopik ugyan, de használhatósága jelentékeny mértékben nem csökken. A gép álló eszköz.
  • 4. Egész, teljes. Egy álló esztendeig, hétig, hónapig, napig, óráig. □ Három teljes álló napig Vívott a pogánnyal Laczfi. (Arany János) Egy álló hétig minden hajnalban megszólalt a kakukk. (Móra Ferenc)
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Az a személy, aki áll. Jöjjenek be a kertben állók. Kiszólt a kívül állónak. Leültették a terem végén állókat.
  • 2. (régies) Vminek talapzata, tartója, állványa. □ Az éji mécs háromlábú állóján halványan lobogott. (Jókai Mór)
  • 3. (népies) Járószék kisgyermek számára.
  • 4. (népies) Állvány gyümölcsöskertekben hernyózásra, gyümölcs leszedésére v. dohány szárítására.
  • Szóösszetétel(ek): 1. állófogas; állóháború; állóhíd; állószék; állótükör; 2. ajtónálló; bosszúálló; csókálló; egyedülálló; ellenálló; értékálló; esőálló; fagyálló; golyóálló; helytálló; hőálló; időálló; jótálló; közelálló; különálló; mosásálló; napálló; önálló; rozsdaálló; saválló; székálló; télálló; tűzálló; útonálló; vízálló.