Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Helyét gyakran v. állandóan változtató, mozgékony. □ Állhatatlan mint a lenge pelyh [= pehely]. (Vörösmarty Mihály) A csikó állhatatlan jószág, egy gazdánál meg nem marad. (Mikszáth Kálmán)
2. (kissé választékos) Olyan <személy>, aki a szerelemben nem tud egy személy mellett kitartani; csapodár. Állhatatlan férfi, nő. □ Eötvös szerelmesei állhatatlanok, ingadozók, benyomásról benyomásra szökők, benyomást benyomás után feledők. (Péterfy Jenő) || a. (költői) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló. □ Sokszor ám a lyányka szíve Állhatatlan, És ahhoz, ki legjobb híve, Irgalmatlan. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (kissé választékos) Elvei mellett kitartani nem tudó, felfogását, magatartását gyakran változtató, cselekedeteiben, jellemében ingatag <személy>; megbízhatatlan. Állhatatlan, mint a gyermek; állhatatlan ember. □ Ember-madár az, röpke, állhatatlan, Jellemtelen, nem biztos semmiben. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló. Állhatatlan jellem. □ Te balga nép, oh lengeteg magyar, Mi állhatatlan szellő lelketek? (Vörösmarty Mihály)
4. (választékos) Változékony. Állhatatlan idő, sors, szerencse; állhatatlan, mint a förgeteg, mint a zápor, mint az őszi idő.