ÁLLDOGÁL tárgyatlan ige -t, -jon
Hosszabb ideig áll vhol v. majd itt, majd ott.
A kapuban álldogál. Ott álldogált az ablakom alatt. □ Ahogy álldogáltam utca szögletén, Nagy sietve jött egy szálas úr felém. (Czuczor Gergely) Álldogálok a tó partján Szomorúfűz mellett. (Petőfi Sándor) A vendégek ott álldogáltak körben. (Kosztolányi Dezső) || a. Tétlenül, dolgát mulasztva, hosszabb ideig áll vhol; ácsorog.
Ne álldogálj, menj a dolgodra!
- Igekötős igék: elálldogál.
- álldogálás; álldogáló; álldogáltat.