ÁLLÍTÁS főnév -t, -ok, -a
Általában az állít igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, folyamat v. tény, hogy vkit, vmit (vhova, vhogyan) állítanak.
- 1. Vminek, vkinek álló helyzetbe vhova tevése, helyezése. Az asztalnak középre állítása; a szekrénynek a fal mellé állítása; a vázának az asztalra állítása; a szobornak a főbejárat elé állítása; a kisgyermeknek a földre, a székre, talpra állítása; a rossz gyermek sarokba állítása; a tanulóknak sorba állítása. Féllábra állítással büntették azt, aki hibázott. || a. Vminek felállítása (3), létesítése. Emlékmű, oszlopok, szobor állítása. || b. Vkinek, vminek vmely állapotba, helyzetbe, szerepbe juttatása, helyezése, rendelése. Vkinek hivatalba, munkába, szolgálatba állítása; vkinek lábra állítása; vkinek sorompóba állítása; vkinek bíróság, esküdtszék, rendőrség, törvény elé állítása; tanúk állítása; vminek előtérbe, háttérbe állítása; vkinek befejezett tények elé állítása; vkinek az ügy(ek) élére állítása; vkinek, vminek pellengérre állítása. Új munkakörbe állítása kezdetben nehézséget okozott neki. □ Minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyar közönség. (Széchenyi István) Bántott az irodalom e pellengérre állítása. (Arany János) || c. (katonaság) Állítás alá esik v. állításra kötelezett: sorozás alá esik, meg kell jelennie a sorozó bizottság előtt.
- 2. (mezőgazdaság, népies) A cséplőgépnek a szérűn az asztag mellé való helyezése. Éppen most vesződnek az állításal. || a. (népies) Annyi gabona, amennyit a cséplőgép egy helyen egyszeri beállítással szokott elcsépelni. Most csépeli a gép a harmadik állítást.
- 3. (műszaki nyelv) <Gépen> szabályozás, beállítás, beigazítás.
- 4. (állattenyésztés) Szárazra állítás: a fejőstehénnek a vemhesség utolsó szakában való elapasztása az abrak fokozatos megvonásával.
- 5. (átvitt értelemben) Vmely tény, viszony fennállásának ítéletben, mondatban, kijelentésben való közlése, megállapítása, kimondása, ill. az így kimondott közlés, megállapítás. Alaptalan, célzatos, ellenkező állítás; vminek ellentmondó, sokat hangoztatott állítás; megmarad állítása mellett; állításában kételkedik; állításainak nem adnak hitelt; vmely állításra vetemedik; állítását fenntartja; vmilyen állítást kockáztat meg; vmely állítást meghazudtol; visszavonja állítását. □ Te új példa vagy azon régi állításomra, hogy a világon semmiféle tehetség el nem vesz. (Petőfi Sándor) Az ok próbája az állításnak, mint az összeadásnak a kivonás. (Vas Gereben) Ládd-e már Hogy állításod mitsem ér? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (jogtudomány) Bizonyos tények fennállásának a bíróság előtt való kijelentése, ill. ennek tartalma. Az állítás bizonyítása, valósága, valótlansága. A tanúk állítása szerint így történt a dolog.
- Szóösszetétel(ek): 1. állításkötelezettség; 2. katonaállítás; újoncállítás; váltóállítás.
- állítási.