ÁPOLGAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. Vkit, vmit folytonosan, huzamosan, kitartóan, gondosan ápol (13); gondját viseli vkinek, vminek. Ápolgatja a kezét, a szemét, a virágait. Nagy szeretettel ápolgatta az unokáját. □ A kis tarka madárt kézre kapták. Nem bántották, szépen ápolgatták. (Faludi Ferenc) Úgy, kis babám: te a virágokat ápolgasd. (Vörösmarty Mihály) Emelka itt ül ágyam mellett, s ápolgat. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Főként érzést, emlékképet> magába zárva szeretettel ápol (4, 5, 5a); fennmaradására kitartóan, állandóan ügyel. Ápolgatja a szabadság eszméjét. Régóta ápolgatta azokat az eszméket, melyeket az új lap megtestesített. □ Hazájok szerelmét, | ezt az örök mécset |
, ápolgaták szentül. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Vmit nem állandóan, nem teljes mértékben, csak úgy néha-néha, esetenként ápol (5). Egy darabig még ápolgatta a barátságukat.
- ápolgatás; ápolgató; ápolgatott.