ÁLLATKA főnév ..kát, ..kája
(
állattan) <Némely állatnévvel kapcs. nagyobb állatfajokhoz, állatnemekhez viszonyítva> a maga nemében igen kicsiny v. parányi (testű) állat, pl, véglények, ázalékok.
Csöves, ostoros, ormányos állatka. || a. (gyak.
kedveskedő) Még ki nem fejlődött, v. fejletlen, satnya v. általában kis testű apró állat; állatocska.
A gyík kedves kis állatka. Két kis tinóval szántott, kímélni igyekezett a szegény állatkákat. □ Most kezdett el gyermek lenni, örülni a mezei virágnak, az apró házi állatkáknak. (Jókai Mór) Míg más nők nagyokat sikítanak, ha lefut a cipőjük orránál egy-egy pincei patkány, ez a két némber utána pislant a tovasiető állatkának. (Gelléri Andor Endre)
- Szóösszetétel(ek): ázalékállatka; sugárállatka.