ÁLLANDÓSÁG főnév -ot, -a (csak egyes számban) (kissé választékos)
1. Az állandó (14) melléknévvel kifejezett állapot, jelleg, sajátság; vmely állapotban való tartós megmaradás; folytonosság, tartósság, változatlanság. A jó bor egyik fő kelléke az állandóság. Az életben, a földön nincs állandóság. Érzelmeiben nincs állandóság. Az örökös bizonytalanságban, változásban szeretnék már vmi v. egy kis állandóságot. □ Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón
Óh, tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség, és nyugalom. (Ady Endre) || a. Vminek állandó volta, jellege. Az időjárás, vmely szín állandósága; érzelmeinek, rokonszenvének, szeretetének állandósága; a csillagok járásának állandósága; a testek lényeges tulajdonságainak állandósága. Az új vállalkozás állandósága kétes. Gondoskodik az összeköttetés állandóságáról.
2. Feltétlen érvényesség, érvényben maradás. A természeti törvények állandósága.
3. Tartós kitartás <vmely erkölcsi elv v. magatartás mellett>; állhatatosság, hűség. Férfias állandóság; a jellem állandósága. Meggyőződéséből hiányzik az állandóság.
Szóösszetétel(ek): értékállandóság.