Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rendsz. többes számban) Olyan egy- v. többsejtű élőlény, amely szerves tápanyagot nem nélkülözhet, általában aktív helyváltoztatásra képes, idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak. Alsóbbrendű, csúszómászó, édesvízi, egysejtű, emlős állat; felsőbbrendű állat; → gerinces állat; → gerinctelen állat; hidegvérű, kétéltű állat; → kérődző állat; oktalan állat; → rágcsáló állat; ragadozó, szárazföldi, tengeri, vízben élő állat; az állatok → királya; az állatok szelídítése, színe, vándorlása, vedlése; a beteg állatok kiirtása; állatokat nevel, tart. □ Kapta nagy dárdáját, Szügyébe hajítá a szép paripának: Visszatántorodva lerogyott az állat. (Arany János) Nagy szikes mezőség , az Isten is a birka részére teremtette, mert ez a gyámoltalan állat valahogy csak elvergődik azon a kevés füvön. (Tömörkény István) || a. (tréfás) Bármely érző és magától mozgó élőlény, ideértve az embert is. → Asszonyi állat; kétlábú tollatlan állat: ember. □ E kétlábú tollatlan állatnak, miként Plátó az embert értelmezé, mi nem jut eszébe ? (Eötvös József) Az ember pedig olyan állat, hogy már régen elvesztette a tájékozódó képességét. (Móricz Zsigmond)
2. Négylábú háziállat <a baromfival ellentétben>. Gazdasági állatok; → lábas állat. Etesd meg az állatokat. □ A búzát ezideig a földesúr ette meg, csak a köles volt a jobbágyé, ami az úr csirkéinek és állatainak nem kellett. (Móricz Zsigmond) || a. Igavonó, terhet húzó háziállat, barom, jószág. Kíméli, sajnálja állatait. □ A szegény ökrök keserves izzadtságából, munkájából hozza terményeit a föld, csak éppen ők nem kapnak belőle, hanem a parádés állatok falják fel. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Alacsony erkölcsi és műveltségi fokon álló, durva ember v. embercsoport. Érzéketlen, telhetetlen állat; állattá süllyed. Ezzel az állattal nem állok szóba. □ S a nép hajdan csak eledelt kivánt, Mivelhogy akkor még állat vala. (Petőfi Sándor) A gabonapálinka nagyon büdös és mérges. Butít és vadít. Állatot csinál az emberből. (Móricz Zsigmond) || a. (durva) <Szitokként, emberről szólva.> Te állat! Hát még ezt sem tudod? Maga állat! Mit csinált már megint? || b. (átvitt értelemben) Az embernek alacsonyabb, alantasabb természete. □ Akármint képzelődöl, Mindég az állat az első bennetek. (Madách Imre)
4. (régies) Lény, létező dolog. Teremtett állat: teremtmény. □ Kamat? Miféle állat az? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A hátulsó ülésen megmozdul a pokróc, ott mégis csak kell élő állatnak létezni. (Jókai Mór)