Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁLLÁS főnév -t, -ok, -a
  • 1. Olyan állapot, melyben vki, vmi nem mozog, nem halad. Mentek, aztán néhány perces állás következett. || a. Hosszas álldogálás, veszteglés. Belefáradt, beleunt az állásba. Nehezére esett a sok állás.
  • 2. Olyan állapot, melyben vki, vmi nem dolgozik, nem működik; kül. munka közben való szünet, pihenés. No, emberek, elég az állásból! || a. Gépnek, gépekkel dolgozó termelő szervezetnek olyan állapota, melyben nem dolgozik. A kétheti állás miatt lemaradtak a termelésben. Az üzem megérzi a háromnapos kényszerű állást. || b. A használatlanul álló, heverő anyag állapota. Állásban megrozsdásodik a vas. Állásban megavasodik a vaj.
  • 3. Annak testtartása, aki, ami áll (I. 1, 4). Büszke, délceg, egyenes, feszes, katonás, szép állás; vmilyen állásba → helyezi magát.
  • 4. Vminek a jellemző helyzete, iránya; az a mód, ahogyan áll (IV. 1). A bajusz, a rúd, a zászló állása. Már a szeme állása sem tetszik. □ Csak bajszának ada még a tűkör előtt egy merész állást. (Jósika Miklós) Egy kajla üszőre mutatott … – Ilyenfajta barnás-szürke volt az is, de mégsem ez az. Más annak a füle állása. (Tömörkény István) || a. Égitestnek az égbolt egy bizonyos pontján való elhelyezkedése. A nap, a hold, a csillagok, az égitestek állása. □ Nézi a nap állását. Dél elmúlt. (Gárdonyi Géza)
  • 5. Az az alak, forma, amelyet vmely tárgy megmunkálása, elkészítése után ölt, nyer. A csizma, a kasza, a ruha, a szekér állása. □ [A kalapnak] éppen az az állása tetszik nekem, amit a viseltesség kölcsönöz neki. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Termet, testalkat. Szép állása van a lánynak. Gyönyörű a ló állása.
  • 6. (ritka) Annak történte, ténye, hogy vki, vmi áll (VI. 1–3) vhová, vmire. Falhoz állás; fejre állás. || a. (ritka) Annak történte, ténye, hogy vki vminek áll (VI. 5). Cselédnek állás.
  • 7. Vmi(k)nek a megelőző mozgás, változás, fejlődés eredményeképpen kialakult helyzete, foka. Az árak állása; a bajnokság jelenlegi állása; a dolgok állása; a tudomány mai állása szerint; az ügy jelenlegi állása; a verseny állása.
  • 8. Állandó jellegű állami, hivatali, közszolgálati v. magánvállalati, rendsz. fizetési fokozathoz kötött, értelmiségi, műszaki, adminisztratív munkakör, alkalmazás, foglalkozás. Állami állás; magas állás; → nyugalmas állás; → nyugdíjas állás; új, végleges állás; betöltetlen állás; az állás betöltése; az állás megüresedett; állásba jut v. megy; állásban van; → meghagy vkit állásában; vkit állásából elbocsát, elmozdít; állását → köti vmihez; vmilyen állásra pályázik; vmely állást → betölt (vkivel); az állást nem töltik be; állást keres, szerez; állást → szervez; vkit állásától felment; → megválik az állásától. □ Állást kaptam …, melyben dolgoznom és használnom lehet. (Csiky Gergely) Édesanyám pályázott a postamesteri állásra. (Móricz Zsigmond) Már régen munka nélkül vagyok. Reggel elindulok állás után. (Gelléri Andor Endre)
  • 9. Munkaköréből, foglalkozásából, osztályhelyzetéből folyó, azzal járó, aszerint becsült társadalmi helyzet. Előkelő, magas, társadalmi állás; állásához méltóan; állásánál fogva. □ Semmi cím, magasabb társadalmi állás nem kívántatik. (Tolnai Lajos)
  • 10. (katonaság) A terepnek az a része, melyet a harcoló felek a hadműveletek során elfoglalnak, többé-kevésbé megerősítenek, ahonnan a műveletek közvetlenül kiindulnak. Fedett, kiépített, védelmi állás; állást → foglal. Az ellenséget kiveti állásaiból. Tartja, védi állásait. || a. (katonaság) Egy-egy harcosnak, kisebb alakulatnak v. ütegnek az a helye, ahonnan sajátos harci feladatát végzi. Figyelő, légvédelmi, tüzérségi állás.
  • 11. (népies) Általában állat(ok) átmeneti, ideiglenes pihenő v. alvó helye, ill. erre alkalmas, haszn. hevenyészett, szellős, nyitott oldalú építmény. || a. (népies) Ilyen hely <a legelőn v. elkerítve a gazdasági udvarban>. A lovakat bekötötték az állásba. A gulya az álláson hever. || b. (népies) Ilyen építmény <a szarvasmarha nyári pihenő helyéül>. || c. (népies) <Csárda, vendégfogadó udvarán> ilyen építmény a betérő vendégek fogatai számára. □ A Régi Nap … "állás"-ában elfér annyi szekér és hintó, ahánynak a lova helyet talál az istállóban. (Jókai Mór) Talán vásár volt itt valahol, hogy az állás alatt annyi kocsi van? (Tolnai Lajos) || d. (népies) <Istállóban> egy-egy ló, szarvasmarha helye, melyet rendsz. korláttal különítenek el.
  • 12. (népies) Rendsz. fából készült emelvény, állvány. A kőművesek állása. A fal mellé állást építettek. □ A kőrösi tornyot – állás nélkül – … újra zsindelyezte. (Arany János)
  • 13. (közlekedés) Olyan hely, ahol várakozva áll vmi; kül. távolsági autóbusz pályaudvarán érkezési, indulási hely. Melyik állásról indul a szegedi autóbusz?
  • 14. (vadászat) <Társas vadászaton> a vadász számára kijelölt leshely.
  • Szóösszetétel(ek): 1. álláscsere; állásháború; álláshajszolás; álláshalmozó; álláskereső; állásközvetítés; álláspénz; állásüresedés; állásváltoztatás; 2. ágyúállás; alapállás; bosszúállás; ellenállás; fejenállás; felállás; figyelőállás; gépállás; hadállás; helytállás; hídállás; hídfőállás; hozzáállás; jogállás; jótállás; kézállás; kézenállás; kiállás; környülállás; kulcsállás; különállás; lesállás; lóállás; lőállás; megállás; napállás; nyelvállás; őrállás; pártállás; reteszállás; sorállás; sündisznóállás; tényállás; terpeszállás; testállás; tüzelőállás; útonállás; ütegállás; váltóállás; védőállás; vigyázzállás; vívóállás; vízállás.
  • állásoz; állásozó; állású.