ÁJULDOZIK tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) ájuldoz
- 1. Rövid időközökben, többször, ismételten (majdnem) eszméletét veszti. Ájuldozik a hőségtől. □ A borzasztó dohányfüst miatt anyám és nővéreim már szinte ájuldoznak. (Tolnai Lajos) Az asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos) Ájuldozik vmitől: vmely érzelmét túlzottan, mesterkélten, tettetve hangsúlyozza, nyilvánítja. Ájuldozik a gyönyörűségtől, a felháborodástól.
- ájuldozás; ájuldozó.