ÁBRÁNDOZÁS főnév -t, -ok, -a
Az ábrándozik igével kifejezett lelki folyamat, ill. állapot; ábrándokban való élés, képzelgés, merengés. Ábrándozásba merül, mélyed. Ábrándozással tölti idejét. □ Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. (Vörösmarty Mihály) Elmerengő léptekkel ballag a hírlapírók páholyába, hogy szótlan ábrándozással hallgassa a csengő színházi muzsikát. (Krúdy Gyula)