Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

Á [1] főnév á-t, á-ja
  • I. (nyelvtudomány) Beszédhang: ajakkerekítés nélkül képzett, alsó nyelvállású, mély, veláris, hosszú magánhangzó (pl. a ház szó magánhangzója). Az á ejtése, képzése.
  • II.
  • 1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele, a magyar ábécének az a és b közé eső második betűje; nyomtatott alakja: á, Á. Kis á; nagy Á. □ Bandi gyerek sohasem járt iskolába, Tudománya beletörnék a nagy Á-ba. (Arany János) || a. <Nem magyar a hang jelének neveként:> a [1] (II. 1–2). (átvitt értelemben) á-tól z-ig v. cettig*: a) elejétől végig minden; b) kivétel nélkül (mindenki).
  • 2. <Írásbeli rövidítésül:> á.: ábra. Közmondás(ok): Aki á-t mond, mondjon b-t is: ha belekezdett az ember valamibe, folytatnia is kell.