ÉDELEG [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -tem [e], édelgett [e-ë v. ë-ë], -jen [ë]
- 1. (rosszalló) <Nő nővel, ill. nő férfival kölcsönösen> mesterkélt és túlzó társadalmi formák között, szinte émelyítően kedveskedik, enyeleg. Édeleg vkivel. Nézni sem szeretem, amikor így édelegnek. □ Most is a kertben édelegnek. (Tolnai Lajos)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Emlékek nyomán támadt jóleső v. enyhén fájó gondolatokkal, érzelmekkel hosszasan foglalkozik; mereng vmin. □ A lelke fájón édelgett a letűnt óra emlékein. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: elédeleg.
- édelgés; édelgő.