Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (gyak. választékos) Olyan, aki, ami ébred (14). Ébredő gyermek; öntudatra ébredő nép; ébredő szerelem; az ébredő természet. □ Még küzdött az utolsó csillag az ébredő nap fényével. (Jókai Mór) És olykor kitekintett rácsa résén S szimatolta az ébredő szelet. (Juhász Gyula)
2. (történettudomány) Olyan <személy>, aki az 1920-as évek egyik ellenforradalmi, szélsőségesen nacionalista és antiszemita társadalmi csoportosulásának (az Ébredő Magyarok Egyesületének) tagja volt, v. azzal rokonszenvezett. Ébredő magyar(ok).
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, költői) Az a személy, aki ébred (1), felébred. □ Bús ébredők, a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül. (Ady Endre) || a. (gyak. választékos) Ébredőben: ébredés közben; a lassú ébredés állapotában. Az ébredőben levő természet.
2. (történettudomány) Az ébredő (I. 2) magyarok mozgalmának tagja v. azzal rokonszenvező személy. Az ébredők mozgalma.