Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <magatartás, tett>, amely vkire gyalázatot hoz, amely miatt vki szégyelheti magát. Gyalázatos bánásmód, eljárás, mesterkedés, tett, viselkedés. Ebben a dologban gyalázatos szerepet játszott. A vagyonát gyalázatos furfanggal szerezte. □ Merész föllépéseddel leálcáztad a város nem egy megbélyegzett notabilitásának gyalázatos üzelmeit. (Tolnai Lajos) || a. Olyan <dolog, körülmény>, amely előidézője, létrehozójára gyalázatot hoz. A múlt gyalázatos öröksége.
2. <Megvetés, megszólás, kisebbítés kifejezésére:> szégyentelen, szemtelen, arcátlan <személy>. Gyalázatos alak; gyalázatos firma ←; gyalázatos leány, nőszemély, perszóna. □ Becstelen teremtés! gyalázatos pára! | Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? (Petőfi Sándor) Elhatároztam, hogy én is beteg leszek. Mért csak Pista? Pista olyan szemtelen, gyalázatos. (Móricz Zsigmond)
3. (fokozó jelzőként) (gyak. túlzó) Nagyon rossz, pocsék. Gyalázatos verseket ír. Gyalázatos időjárás ez! Gyalázatos kosztot adnak. □ Gyalázatos bor! ilyet iddogál Magyar hazánkban ifju s agg szakáll. (Vörösmarty Mihály) Gyalázatos hangom van, mint egy pávának. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a Gyalázatos (2) személy. Pusztulj innen, te gyalázatos! Meg kéne verni a gyalázatost! Mit eszelt ki megint ez a gyalázatos? □ Ott volt a hetyke-petyke [= pökhendi] Vér Klári (hogy nem szégyel emberek közé jönni, a gyalázatos!) (Mikszáth Kálmán)