CSERFEL [e-e v. e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë], csörföl (
tájszó)
<Rendsz. nő> gyors beszéddel pöröl, nyelvel.
Csípőre tett kézzel cserfel. || a. Tereferél, trécsel, fecseg.
Ne cserfelj már annyit! □ A három nő
úgy cserfelt, mint az iskolásleányok. (Kosztolányi Dezső)