-E [ë] határozószó (simuló kérdőszócska), (
tájszó) -é, -i
<Eldöntendő kérdésben, rendsz. annak kifejezője, hogy a mondat tartalmát egészében kérdésesnek, kétesnek tartjuk, a vajon, vaj kérdőszóval együtt v. önállóan.>
1. <Egyszerű kérdésben annak jelölésére, hogy a kérdésre igenlő v. tagadó feleletet várunk; rendsz. az állítmányhoz simul.>
Látsz-e (ott) valakit? A család egészséges-e? □ Áll-e még az ősz Peterdi háza? | Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty Mihály) Nem igértem-e új szalagot a hajadba? (Jósika Miklós) Nos vitézek, hát e szennyel Mi legyünk-e az adósok? (Arany János) Hát kenyeret sütni tudsz-e? (Jókai Mór) Nincsen-e mindenben tudatos cél? (Mikszáth Kálmán) Itthon-i a gazda? (Móricz Zsigmond) Nem társaim tettek-e öntudatossá? (József Attila) 11 <Igekötős ige után, az igei rész után.>
Eljöttök-e hozzánk? □ Azért kezdtem-é el [a vár ostromát], hogy végre ne hajtsam? (Arany János) Hát a királynénak elpanaszolnád-e [bajodat]? (Arany János) 12 <Segédigével szerkesztett állítmány esetén rendsz. a segédigéhez simul.>
Meg fogod-e találni az illetőt? Szóltál volna-e neki? Te megtetted volna-e azt? 13 <Rövidebb alakban megismételt s rendsz. értelmileg színezett kérdésben v. visszakérdezésben a megismételt igekötő, tagadószó, alany, tárgy v. határozó után.>
[Eljössz-e velünk?] El-e? de mennyire! [Nem ismered?] Nem-e? majd meglátod! □ Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy! | Én magam-é? (József Attila) 14 (táj, a köznyelvben helyt) <Teljes mondatban tárgy, határozó, tagadószó v. igekötő után.>
Szót-e fogad? El-e jössz? Kérdezte, hogy nem-e beteg az anyám. □ Ki vagyok én? nem-e mamád. (Kovács P.) || a. <Olyan kérdésben, amelyre nem várunk feleletet, mert a felelet magától értetődő.>
Nem figyelmeztettelek-e előre, hogy
Nem látjuk-e valamennyien, hogy
□ Áruló madár [= postagalamb], hol vagyon te hűséged? | Fogsz-é röpülhetni? (Zrínyi Miklós) Nem prédikálják-e minden templomban: Fegyvert ne fogj! S ez [= a sok katona] mind fegyvert fogott, és fegyver által halt meg. (Gárdonyi Géza) Él még, első társaim,
mint bennem, éled-e | bennetek is az akol melege, | az emléké, összebúvásoké
? (Szabó Lőrinc) a1 (
tájszó) <Teljes mondatban tárgy, határozó, tagadószó v. igekötő után.> □ Ah, bánom, ennyi jót hogy űvélek [= a magyarokkal] töttem, Nem-é viperákat keblemben neveltem? (Zrínyi Miklós)
- 2. <Vagylagos kérdésben, rendsz. csak az első állítmány után kitéve, annak jelölésére, hogy vagy az első v. a második kérdésre igenlő feleletet várunk.> □ Kik e s ama jegyben születnek, Sírnak-e többször, vagy nevetnek? (Arany János) Azt se tudom, hegy-e az ott vagy az ég. (Arany János) 21 <Mindkét kérdésben kitéve.> Nem tudja, hogy menjen-e, maradjon-e. 22 (ritka) <Csak a második kérdésben kitéve.> □ Burgond nemes királya, Mondjam tovább, ne-e? (Szász K.) 23 (ritka) <Rövidített feleletben az első jelző után, ha a második kérdésben jelzős szerkezet v. jelzős összetétel szerepel.> □ Miként juthat ezen csodálatos tudomáshoz, ördögnek-e, vagy angyalnak segedelme által? (Bajza József) Hol ébrednek föl majd a nemzetek, Ezen-e vagy a másvilágon? (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): ugye.