TUDOMÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Ismeret, tudás, értesülés vmiről.
(Legjobb) tudomása szerint: ahogy ő tudja, amit ő tud a dologról, amennyire emlékszik rá
; tudomása van, nincs tudomása vmiről: tud, nem tud róla;
tudomást →
szerez vmiről; (
régies,
irodalmi nyelvben)
tudomással bír vmiről: értesült, tud vmiről. || a. Értesülés mint bizonyos céllal történt közlés eredménye. (
hivatalos)
Tudomás és miheztartás végett: azért, hogy tudjanak róla, és alkalmazkodjanak hozzá;
tudomására →
hoz vkinek vmit; tudomására →
juttatja; tudomásul →
szolgál vmi. □ A Bezirk [= kerület] minden eseménye, dolga azért hozaték az ő tudomására, mert elintézést igényel. (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan értesülés, amelyet véletlenül szerzett vki.
Tudomására esik vkinek vmi. Tudomására →
jön; tudomására jut vkinek vmi. Tudomásomra jutott, hogy a Szabóék fia már levizsgázott. || c.
Tudomást vesz vmiről v.
tudomásul vesz vmit: a) (
választékos) értesül róla és figyelembe veszi, számol vele mint ténnyel;
elégtétellel, felháborodással, örömmel, sajnálattal veszi tudomásul, hogy
□ Úgy tett, mintha tudomást sem venne róla, hogy a szomszéd szobában van valaki. (Jókai Mór) Csöpp kedve sem volt tudomást venni a szakadékokról, melyek két oldalt nyílhattak. (Babits Mihály) Az elme tudomásul veszi a véges végtelent. (József Attila); b) (
hivatalos) elfogad vmit.
A közgyűlés a pénztáros jelentését tudomásul veszi. || d. <Fenyegető hanghordozással v. nyomatékos figyelmeztetésül:>
vedd tudomásul: jegyezd meg magadnak jól, tartsd szem előtt, mert különben baj lesz belőle.
Vedd tudomásul, hogy többé pénzt nem kapsz tőlem.
- Szóösszetétel(ek): 1. tudomásszerzés; 2. köztudomás.