ŰZ-HAJT tárgyas ige (rendsz. tárgyas ragozásban) űztem-hajtottam, űzött-hajtott; űzzön-hajtson; űzni-hajtani
- 1. (kissé választékos) Vkinek, vminek szakadatlanul a nyomában van, vkit, vmit megállás nélküli mozgásra kényszerít; kerget, hajszol. A gyerek reggeltől estig űzte-hajtotta a kölyökkutyát. A rendőrök egész nap űzték-hajtották a merénylőt. □ Az égen a felhő egymást üzi hajtja. (Vajda János)
- 2. Munkában erőltet, sürget vkit. □ A nemzetes asszony üzte-hajtotta a ház népét,
mindig a sarkukban volt. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Egyik jelenség a másikat> időben gyorsan követi. □ Ezer meg ezer terv űzte, hajtotta egymást sok gondú agyában. (Tolnai Lajos)
- űzés-hajtás; űzhető-hajtható; űző-hajtó; űzött-hajtott.