ZSEBRÁK [ë v. e] főnév -ot, -ja, (
ritka) zsobrák
- 1. (történettudomány) Dúló, fosztogató zsoldos katona. □ [Két kuruc beszélget.] "Itt is elárulnak, ott is elárulnak, Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak." | No, meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?" (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban). (átvitt értelemben, ritka, régies) Harácsolásból élő, nincstelen <személy>. □ Koldus anyád, rongyos testvéreid, egész zsebrák pereputtyod mind úrrá teheted. (Jókai Mór)
- 2. (tájszó) Fukar, zsugori, fösvény ember. □ A fukarság
ellenkezik a társasággal
ki kellene [az embereknek]
a világból fogyni, ha még többen volnának közöttök a zsobrákok. (Csokonai Vitéz Mihály) A percentet
ritkaság volt, hogy valamely szívtelen zsobrák megvonta volna. (Tolnai Lajos) || a. jelzői használat(ban) (ritka, tájszó) Fukar, zsugori. Zsebrák alak.
- Szóösszetétel(ek): zsebrákhad.
- zsebrákoskodik; zsebrákság.