TÉVEDHETETLEN [e-e-e-e] melléknév -ül, (
régies) tévedhetlen
Olyan <személy>, aki a saját vélekedés v. mások elképzelése szerint nem tévedhet.
Tévedhetetlennek hiszi magát. Úgy viselkedik, mint valami tévedhetetlen bölcs. Okos ember, de ő sem tévedhetetlen. □ Idegennek érezte
[a lány apját] István, vagyis inkább azt érezte tévedhetetlenül, hogy ő az idegen Varónak. (Nagy Lajos) || a. (
vallásügy,
hivatalos) <A pápáról, a katolikus egyház szerint:> olyan, hogy dogmatikai és alapvető erkölcsi kérdésekben a bíboros testületnek v. zsinatnak meghallgatása után tett nyilatkozatában nem tévedhet.