ÜVÖLTÖZ  tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zön, (
ritka) üvöltözik (
hangutánzó)
Gyakran, ismételten v. hosszabb ideig üvölt (12). 
A farkasok egész éjszaka üvöltöztek. □ Hajt, terel a pór, és rekedő torkával üvöltöz. (Vörösmarty Mihály) Mint sebzett oroszlán dühvel igy üvöltöz. (Gyulai Pál) || a. (
bizalmas, 
túlzó, 
rosszalló) Ilyen hangon kiabál, ordítoz. 
Mit üvöltözöl mindig a gyerekkel?
- Igekötős igék: beleüvöltöz; elüvöltöz; ráüvöltöz; teleüvöltöz; végigüvöltöz; visszaüvöltöz.
 - üvöltöző; üvöltöztet.