ÜTŐDÖTT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <tárgy, főleg gyümölcs>, amely ütődést (1) szenvedett, és annak nyomát viseli. Ütődött alma. Van néhány ütődött szem is benne. □ Félnapi munkáért, kegyes mosollyal nyomott a kezébe két forintot. Ráadásul még két ütődött barackot is adott neki. (Nagy Lajos)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nem egészen tökéletes eszű, korlátolt elméjű <személy>; együgyű, hibbant. Nem sok hasznát vesszük ennek az ütődött legénynek.
- 3. (átvitt értelemben, régies) Törődött, betegségtől, csapásoktól megviselt, megtört, nehéz mozgású <személy>. □ Ütődött, inaszakadt ember volt, hamar rátalálhatott a halál. (Mikszáth Kálmán) [Etelt] nagyobb szerencse is érhette volna, mint ez az ütődött ember, aki úgy meg van öregedve, hogy apja is lehetne neki. (Móra Ferenc)
- ütődöttség.