TÖLTÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Főleg kézi tűzfegyver lövedéke a töltetet magában foglaló és a lövés után a csőben visszamaradó, katonai lőszernél fémből, vadásztölténynél keménypapírból készült hüvelyével együtt. (
katonaság)
Egységes töltény: olyan, főleg gyalogsági lőszer, amely egymással gyárilag összeszerelt lövedékből és hüvelyből áll; (
katonaság)
megosztott töltény: olyan, főleg tüzérségi lőszer, amely közvetlenül a lövés előtt összeállított lövedékből és hüvelyből áll.
Minden töltényét ellőtte. A vadász nem vitt magával elég töltényt. Az utolsó töltényig kitartottak az ellenséggel szemben. □ Gondosan megnézte a fegyvert, a töltényeket a lapos, kis golyós táskában
és a revolvert ráemelte a társaságra. (Hunyady Sándor) || a. Ennek hüvelye.
Üres töltény. || b. (
régies) Elültöltő tűzfegyverek töltése. □ Jön a rendelet, hogy nyargalni kell
Aradra, átvenni ötvenezer töltényt. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. töltényalkatrész; tölténydob; tölténygyár; tölténykészítő; tölténykészlet; tölténykocsi; töltényöv; tölténytok; töltényvonó; töltényzacskó; 2. vadásztöltény; vaktöltény.
- töltényes.