UGATÁS főnév -t, -ok, -a (
hangutánzó)
- 1. Az ugat (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vmi ugat. A puli abbahagyta az ugatást. Szóláshasonlat(ok): belejön, mint → kiskutya az ugatásba. □ Kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját, a
csinos fiatal urat. (Mikszáth Kálmán) A kertben a kutya vad ugatásba, rohanásba kezd. (Gelléri Andor Endre) || a. Az így adott hang. A kutya, a róka ugatása. Egy komondor ugatása verte fel a csendet. □ Azonban a kopók már futnak a hegyre, Viszhangzik az erdőn ugatások egyre. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, durva) Kellemetlen, közönséges, durva v. hiábavaló, üres beszéd. Elég már az ugatásból! Hagyd abba már az ugatást! Unom már az örökös ugatástokat!
- Szóösszetétel(ek): ebugatás; kutyaugatás.
- ugatási.