VAKABLAK [k-a] főnév
Ablakhoz hasonló formájúra alakított mélyedés v. üreg, fülke a falban.
A ház elülső részén vakablak volt. Szerszámait egy vakablakban tartotta. □ Nyúltam a könyveim után, melyek egy vakablakban hevertek. (Mikszáth Kálmán) Szóláshasonlat(ok):
világos, mint a vakablak: a) (
gúnyos) éppen nem világos, hanem nagyon is zavaros, érthetetlen; b) (
bizalmas,
tréfás) olyan, amin nem érdemes töprengeni; nyilvánvaló, könnyen, magától érthető.