VADORZÓ [d-o] főnév -t, -ja
Az a személy, aki vadorzást követ el.
Vadorzót fog el. □ Ó, én finom csodákra sovárgó árva lelkem! | Hát így bújsz meg
olcsó Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó Vak és sáros bozótban. (Tóth Árpád) A törvény
ezelőtt jogot adott a földesúrnak, hogy köszvényes lábát az elfogott vadorzó párolgó vérével gyógyítsa. (Móra Ferenc)