TÜZETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé
régies)
Alapos, minden részletre kiterjedően gondos, részletes.
Tüzetes bírálat, magyar nyelvtan, tanulmány; tüzetesen átvizsgálta a lakást. □ A
jegyzeteket az aristophanesi irodalom tüzetes tanulmánya után
akartam elkészíteni. (Arany János) Hívják be az illető szakorvost, hogy vegye tüzetes ápolás alá ezt az embert. (Mikszáth Kálmán) Ennek az éjszakának különös
eseményei voltak, amelyeket nehéz tüzetesen elmondani. (Babits Mihály)