SZÚ főnév -t, -ja
Élő v. száraz fában járatokat rágó, apró, rendkívül kártékony bogár.
Betűző v. →
betűrágó szú; csuklyás szú; őröl a szú; →
perceg a szú □ A kidűlt fában őrlő szú lakik
A honfi honfira vádaskodik. (Tompa Mihály) [Kemény Zsigmond] különösen érti és érzi az éjet, midőn
a természet élete a színek
világából átköltözik a hang világába, s érezteti kísérteties jelenlétét minden neszben, a szú percegésétől a szél sivításáig. (Péterfy Jenő) A szútól halkan megroppan a bútor. (Juhász Gyula)
- Szóösszetétel(ek): csontszú; fogszú.