LETORKOL tárgyas ige -t, -jon
(
bizalmas) Erőszakos módon, szavába vágva elhallgattat, elnémít vkit.
Ha szólni akar, rögtön letorkolják. Hiába panaszkodik, az asszony mindjárt letorkolja. □ A nyugalmazott színészt
nem lehetett letorkolni. (Krúdy Gyula) Az asszonya
letorkolta, hogy
ne menjen mindig a maga feje után, hallgasson azokra, akik okosabbak nála. (Kosztolányi Dezső) || a. (
irodalmi nyelvben) Hangerejével túlkiabálva csendre bír vkit. □ Letorkolok minden rétort. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Koppánné ifjasszony letorkolta a közönséget. (Jókai Mór)
- letorkolás; letorkolható; letorkoló; letorkolt.