UTÓVÉD főnév -et, -je [ë, e] (
katonaság)
Menetelő, kül. visszavonuló csapat, sereg végét ellenséges támadás ellen biztosító, rendsz. tüzérséggel, műszaki stb. alakulatokkal is megerősített egység.
Az utóvéd tagozódása; vmely köteléket az utóvédbe v.
utóvédnek oszt be. A visszavonuló ellenség utóvédje felrobbantotta maga mögött a hidakat. □ A tó
visszavonult ezen a száraz nyáron, csak egy-egy mélyedésben hagyva hátra
kerek pocsolyákat, mint utóvédeket a menekülő ellenség. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): utóvédállás.
- utóvédi.