SÜVÍT  ige -ett, -sen [ë, ë], -eni [e] (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan <Levegő> gyors áramlásával éles, magas zúgó, hangot hallat. Süvít a szél, a vihar. □ Kinn süvít a tél viharja. (Petőfi Sándor) Hirtelen támadó orkán süvít végig az erdőn. (Mikszáth Kálmán)  || a. tárgyatlan Vmi rendkívül sebes mozgása közben a levegőt súrolva, ehhez hasonló hangot kelt. Süvít a kilőtt puskagolyó. □ Süvít a golyó, cseng a kard. (Petőfi Sándor) Egy kartács süvít a levegőben. (Mikszáth Kálmán)
 - 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Személy, ill. a hangja> riasztó erővel, élesen, erősen szól. □ Szavai oly borzalmasan süvítettek a szobában, mint egy halálítélet. (Mikszáth Kálmán)
 - 3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Ilyen hangon mond vmit. □ "Éhen halunk 
" süvítette a felesége fülébe. (Mikszáth Kálmán)
 - Igekötős igék: átsüvít; belesüvít; besüvít; felsüvít; keresztülsüvít; közbesüvít; lesüvít; szembesüvít; túlsüvít; végigsüvít.
 - süvítés; süvített; süvítő.