Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PUSZTUL tárgyatlan ige -t, -jon
  • 1. Egyre nagyobb mértékben a tönkremenés, megsemmisülés felé halad; a megsemmisülésre, tönkremenésre, elveszésre vezető károk, fogyatkozások, bajok jeleit mutatja. Pusztul a vadállomány. A ház elhagyatott volt, pusztult benne minden. Eső híján pusztul a növényzet. □ Te melletted lovaglék A harc veszélyiben, Ahol az élet pusztul És a halál terem. (Petőfi Sándor) || a. <Ember, állat> egymás után tömegesen meghal, elhull. A járványban pusztultak az emberek, a tyúkok. □ A tapasz lemállik, kutya macska pusztul. (Arany János) Gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk | s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. (József Attila)
  • 2. <Pusztító körülmény, beavatkozás, pusztítás következtében> (meg)hal, (el)vész, semmivé válik. Éhen pusztul;szomjan pusztul. Szegény állat ott pusztult a tűzben. Ott pusztult a háborúban. □ Pusztuljon a magja is az ilyennek [= ilyen embernek]. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) <Intézmény, szokás stb.> egyre jobban kiveszőben, eltűnőben v. visszafejlődőben van. Pusztul a népviselet. Pusztulnak a nyelvjárási sajátságok.
  • 4. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Pusztul vhonnan, vhová: <ember v. állat> ijedten, fejvesztetten v. általában sietve menekül, kotródik, elhordja magát vhonnan, vhová. Hová pusztult ez a haszontalan kutya? □ Még, kéményseprő korából tudja, hogy a kis gyermekek ágy alá, kazalok mellé pusztultak előle. (Vas Gereben) A városból pusztult a nép jobbra-balra a szerteeső falvakba. (Jókai Mór) || a. (kül. felszólító módban) (átvitt értelemben) Pusztulj! Pusztuljatok!: kotródj(atok)!, takarodj(atok)!, hordd el magad v. hordjátok el magatokat! Pusztulj előlem, többé ne lássalak! Pusztulj innen! Pusztuljatok, mert, …! □ Végezd a dolgodat, ha van, vagy aludj …, de én előlem pusztulj. (Mikszáth Kálmán) "Pusztulj innen a pokolba", ordítottam fuldokolva. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vmi pusztul vhonnan: lassú fogyás, pusztulás során elvonulóban, elfogyóban van. A hó már pusztul a háztetőről, a mezőkről.
  • Igekötős igék: belepusztul; bennpusztul; elpusztul; kipusztul; lepusztul; széjjelpusztul.
  • pusztuló; pusztult.