PORHÜVELY főnév
(kissé régies, irodalmi nyelvben) <Vallási felfogásban> az ember teste mint a lélek ideiglenes tartózkodási helye. □ E sóvárgó lélek elhagyta porhüvelyét. (Tolnai Lajos) || a. (ritka, tréfás) Kimúlt állat teste v. bőre. □ A duda egy fekete szőrű birka porhüvelye. (Mikszáth Kálmán)