PECKÁS [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
(régies) Tűzzel bánó, ehhez értő szolgalegény; kályhafűtő. || a. (tájszó) Kazánfűtő és gépészsegéd a cséplőgépnél. □ Gedeon bátyám
nem szerette a mezei munkát,
de ha elkezdődött az aratás, akkor már ott volt a gépnél, mint egy peckás, olyan volt egész nyáron, mint a fűtő. (Móricz Zsigmond)
peckáskodik.