Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy v. hát>, akin, ill. amelyen púp (1) van. Púpos ember, hát. □ Púpos hátú vagyok , mit keressek én az emberek között, hol csak megvetés vagy könyörület tárgya lehetek. (Eötvös József) Még hallottam, hogy zúg-búg a púpos ember harmonikája, mint kacag a nő hangja (Gelléri Andor Endre) || a. Olyan <állat>, amelynek természetes eredetű púpja (1a) van. Púpos teve, zebu.
2. (átvitt értelemben) Púpként (2) kiemelkedő, kidomborodó. Púpos halom, hegy. □ Mi egyéb látható változás marad a halottak után? Púpossá teszik egy kis helyen egy kis időre az anyaföldet. (Mikszáth Kálmán) Volt kertünkben egy púpos jégverem. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, tájszó) Púp módjára domborodó felületű, jól megkelt, magas <kenyér>. □ Elszökött, majd megkerül. Majd visszahozza a púpos kenyér. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Púpos (1) személy. Csak a púposok és sánták maradtak otthon. □ A tiroli mindig panaszkodott, hogy a púpos neki adja a legrosszabb falatokat. (Kuncz Aladár) A púpos úgy tud harmonikázni, mint az egyszeri királyi tanácsos. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas, tréfás) Upre, púpos!: <gyors feltápászkodásra, indulásra, futásra való felszólításként:> rajta, nosza, föl, fuss, fussatok! □ Nos most már upre púpos, mehet, amerre akar. (Mikszáth Kálmán)
púposít; púposkodik; púposság.