Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PÖFÉKEL [ë] ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan Pipa v. szivar szívása közben ajkával rendsz. tompán cuppogó hangot hallatva, füstgomolyokat ereget. Az öreg az ámbituson pöfékelt. □ A pöfékel szó mindig egy pohos … hentesre emlékeztet, ki terebélyességének egész commoditásával [= kényelmével] eregeti a kábító füstöt. (Vörösmarty Mihály) Szájába vette a szivart és pöfékelt. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (bizalmas) Nagy füstöt eregetve dohányzik. Egész nap csak pöfékel.
  • 2. tárgyatlan Vmi lökésszerűen s rendsz. dohogó hangot hallatva füstgomolyokat bocsát ki. Pöfékel a kémény, a mozdony, a tűzhányó.
  • 3. tárgyas (ritka) Füstöt pöfékel: vki, vmi pöfékelve (1–2) füstöt fúj, bocsát ki. || a. tárgyas (ritka) <Dohányt> pöfékelve (1) szív. □ A vénebb diákok erősen pöfékeltek holmi kapadohányt. (Jókai Mór) pöfékelés; pöfékelő.