Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Pusztán (I. 1) található <dolog>. Pusztai csárda, gémeskút. □ És szívem tombol, mint a harmadfü csikó Mit néki az étel | S a hiu fény! megelégszik ő a pusztai gyeppel, Csak szabadon járjon. (Petőfi Sándor) A vármegyeháza úgy ki volt világítva, mintha fáklya égne, valami roppant csoda a pusztai éjszakában. (Móricz Zsigmond) || a. Pusztán (I. 1) élő <ember, állat, növény>. Pusztai árvalányhaj, csikós, gulyás, ménes. □ Hadd lássa ez a városi úrféle, hogy a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület. (Móra Ferenc) Ezek a hajnali vendégek vad ordításokkal a pusztai nomádokra emlékeztettek. (Krúdy Gyula) A gazdának , pusztai embernek, dohányosnak az az emberi kötelessége, hogy ember legyen. (Móricz Zsigmond) || b. A pusztán (I. 1) felmerülő ügyekben illetékes, velük foglalkozó <személy>. □ A főkapitánynak derogált , hogy ő menjen le túsznak a betyárért. Hát rendelte, hogy Nyári Mihály pusztai biztos szálljon le az utcára. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ak (rendsz. többes számban) (választékos) A pusztaiak: vmely pusztán (I. 2) élő, dolgozó személyek, (uradalmi) cselédek. A pusztaiak is bejöttek a faluba búcsúra.