Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Magyarországon> nagy kiterjedésű, többnyire fátlan, füves síkság, amelyet gazdálkodásra, főleg legeltető állattenyésztésre használtak. Alföldi, hortobágyi puszta. A pusztán nyájak legelnek. Behajtják a gulyát a pusztáról. Felszántják a pusztát. □ Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor) Az irtás szélén a maga buckáival már mindjárt a puszta következik. (Tömörkény István) Tanya, falu errefelé napi járóföldre nem volt. Ember sehol, csak a merő puszta. (Móricz Zsigmond) || a. Kopár, lakatlan sík terület; sivatag. Pusztába → kiáltó szó. □ Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózses bujdosott. (Petőfi Sándor) És méne a pusztába, | hol aki a forró homokra lépett | jó saru nélkül, a talpa megégett. (Babits Mihály)
2. (tájszó) <Vmely nagyobb földbirtok központjában> mezőgazdasági település, gazdasági épületek, istállók, cselédlakások, gazdatiszti ház, urasági kastély stb. együttvéve; major. Ötven béres lakott a pusztán. A pusztákon ma termelőszövetkezet vagy állami gazdaság van. □ Mi lehet az Orczy apja, hogy még pusztájuk is van, meg lovuk? (Móricz Zsigmond)
II. melléknév pusztán, ..tább
1. Olyan, amiről v. amiből hiányzik mindaz, ami ott szokott lenni, oda tartozik; üres, kopár, elhagyatott. Puszta föld, ház, telek. A ház leégett, csak a puszta falak maradtak meg. □ Sík, puszta, kietlen az őszi határ. (Vörösmarty Mihály) Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! (Tompa Mihály) Puszta volt az út véges-végig, senkit és semmit nem láttam rajta járni. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Üres, tartalmatlan, merő; hiú. □ Fecseg vagy három oldalnyit puszta semmiségekről. (Mikszáth Kálmán)
2. <Nyomósító szóként, annak kifejezésére, hogy a jelzett fogalom szigorúan önmagában értendő:> olyan, amihez más (tényező) nem járul; csak, csupán, egyedül, semmi egyéb v. más, mint (Csak) a puszta életét mentette meg. Ez a puszta igazság. Puszta véletlen volt, hogy Puszta irígységből ellenezte a dolgot. □ Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. (Vörösmarty Mihály) || a. (határozóragos főnévvel) <Nyomósító szóként annak a kifejezésére, hogy a szóban forgó dologhoz semmi nem járul, csak azt vesszük igénybe:> önmagában vett, minden (segéd)eszköz nélküli. A puszta földön (fekszik): közvetlenül magán a földön, nem szalmán, nem pokrócon v. fekvőhelyen; puszta kézzel v. ököllel: anélkül, hogy vmely eszközt v. fegyvert használna, venne igénybe; puszta szemmel: szemüveg, távcső v. nagyító nélkül. □ Puszta öklével képes betörni a bölény koponyáját. (Jókai Mór) Puszta kézzel tördelé el a patkószeget. (Eötvös Károly) || b. (nyelvtudomány) Bővítmény nélküli. Puszta alany, állítmány; puszta mondat: tőmondat.