PUFFADT melléknév -an, -abb (hangfestő)
<Egészségtelen kövérsége folytán v. belső baj, kül. felgyűlt vizenyő miatt> a szokottnál (jóval) nagyobb, gömbölyűen kidudorodó felületű, felfújtnak látszó, puhán dagadt <emberi, állati test, testrész>. Puffadt a lába. Egy puffadt holttestet vetett partra a víz. □ Az arca puffadt, vérszinű a bőre. (Reviczky Gyula) Puffadt arcán nem találtam mosolyt. (Mikszáth Kálmán) || a. Rendellenesen felfúvódott <gyomor, has.> Puffadt has. □ A gyomrom mindig puffadt volt és tömött s még csak tovább tömték belém az ételt. (Móricz Zsigmond) || b. Olyan tehén, amelynek gyomra lóherétől v. más takarmánytól betegesen felfúvódott. □ Merő tekintetével elűzi a betegséget,
meggyógyítja a puffadt tehenet. (Jókai Mór) || c. (ritka) <Rendsz. belső romlás következtében> a benne levő nedvektől rendellenesen megnagyobbodott és megpuhult <növény, növényi rész, kül. termés>. Puffadt gomba. □ Puffadt, rossz citromból Csurrant limonádé
(Tóth Árpád)
puffadtas; puffadtság.