PRELÁTUS [ë] főnév -t, -ok, -a (
vallásügy)
- 1. <A katolikus egyházban> minden püspök, ill. joghatóságban a püspökkel egyenrangú és közvetlenül a pápának alárendelt főpap. □ Ott volt egy nagy ügyvéd
Ott volt a prelátus is. Óriási lilaselyem szalagja kissé meg félemlítette őket. (Móricz Zsigmond)
- 2. Pápai prelátus: ezzel a címmel kitüntetett, de semmiféle különleges jogkörrel nem bíró katolikus pap.
prelátusi; prelátusság.